Piros a lámpa, áll a sor,
A lámpa vörösét bámulom,
Hirtelen valaki mellém lép,
Odatartja elém füzetét.
Tudom, hogy pénzt akar, hisz
Nejlonba burkolt az újság,
Nem adok persze és egyből
Előtör a lelkifurdalás.
Ki vagyok én, hogy ítélkezem?
Miért nem adok, ha megtehetem?
Pedig ott van, szépen kikészítve,
Hogy egy mozdulattal elérjem.
És mégsem adom, mert hiú vagyok,
Gyanakszom, hogy palira vesznek,
Inkább kerülök ismét vitába
A hőbörgő lelkiismerettel.
Szégyenlem és így utólag
Mindig meg is bánom,
De ott és akkor nem adok
Inkább megideologizálom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2017.09.26. 19:00:42
Tudom, hogy ez nem jó, de ez van.
Ja és a lényeg: Üdv újra a klubban.
Ermias 2017.09.28. 21:56:30
2. Cigit adok
3. Újságot veszek
4. "Minden lámpánál nem tudok adni" hazugság
Én ezeket variálom
és érzem, hogy ez nincs így jól....