Egy virtuális valóságban
játszódik ez a történet.
Ott, ahol semmi sem igazi,
És bármi megtörténhet.

Sokan voltak, akik csak
beléptek a rendszerbe,
Mások programok voltak.
Nem igazi személyek.

Akik belül voltak, nekik
valóságos volt a világ.
Éltek, haltak, ármánykodtak
Ahogy az embernél szokás.

Ahogy tel-múlt az idő,
már nem emlékeztek rá,
hogy kívül várja őket
az igazi, létező valóság.

Eltévedtek a történetben,
Belemerültek a játékba.
Nem akartak többé már
kilépni saját világukba.

Volt azonban valaki,
Aki mesét mondott nekik
Egy olyan szép világról
ahol meglátják az igazságot.

A vándor szerint minden
mi körülveszi őket talmi!
Nem ér semmit a sok kincs,
a hatalmom, a nők, ... semmi!

Semmi sincs amit látnak,
vagy fognak a kezükkel.
És a halál után van élet,
Nem tűnnek el a semmiben végleg.

Egyféleképp léphetnek ki
Ebből a bolond világból,
Ha vállalják a kereszthalált,
S hiszik: van valami odaát.

Sokan voltak, kik hittek benne,
Még többen akik reméltek.
Mégis csak tucatnyian
feszítették magukat keresztre.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.