Egy adós fut a sikátorban,
Fejét eltakarja a sötét kámzsa.
Hátán a legújabb indexálás,
Nem gondol ezúttal semmi másra.
A koromfekete éjszaka elrejti őt
az éber közgazdászok szeme elől.

A Jegybank falakon bankárok állnak,
kik éberen őriznek, védenek, vigyáznak,
nehogy valaki átjusson a falon,
hisz ez lenne a legkönnyebb út,
hogy a sok ügyfél hitelbírálat nélkül
Valami kis pénzhez is jusson.

Lenn a falak alatt adós hordák gyűlnek,
Az ombudsman az, ki vezeti őket.
Fizetési könnyítés a céljuk és vágyuk.
boldog embert köztük egyet sem találunk.

Óvatosan kerülgetik az ügyintéző bástyát,
Mit űrlapok védenek, s nem látják hibáját.
Az üzleti szabályzat tartja szilárdan össze,
Fizetési meghagyások állnak ki belőle.

A tőketartozás ellen nem tehetek semmit,
a kamattartozás csak egy újabb púp nekik,
Hiába kántálják ezerszer a szocpol varázsigéit,
Az MNB és a PSZÁF urai nem felelnek nekik.

Nem tehetnek semmit, haza kell menjenek,
Korán kell kellni és éhes a gyerek.

A győztesek azért ezt ennyiben nem hagyják,
Nem lehet, hogy az adósok ennyivel megússzák.
Közgazdászok jönnek, és meggyőzik őket,
Hogy az államháztartási hiányt is
vigyék el magukkal szépen.

Most még hazamennek, de visszajönnek.
Szemüket ellepik a számolatlan könnyek.
Eszüket elveszi a mérhetetlen bú,
Újra kitörhet a jegybank háború.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.