A rohamosztagosok a falhoz tapadtak,
Fekete maszkok rejtették arcukat,
Kézzel pár gyors mozdulatot tettek,
Egyszerre némán szétszéledtek.

Egy halk füttyszó, csak ennyi kellett,
Az árnyak az éjben életre keltek,
Üveg robbant, ajtó szilánkra tört,
Pár pillanat, és ismét beállt a csönd.

A maszkok most már a pincében álltak,
Körbefogtak két embert, telefonáltak,
Jelentették, hogy az akció sikerült,
A célpontok mindegyike elfogásra került.

Az egyik fekvő hirtelen megmozdult,
Hirtelen mozdulattal a ruhájába nyúlt,
Pisztolyfém villant, závár kattant,
De elkésett, volt nála is gyorsabb.

A főnök nem hagyhatta ennyiben,
Lázadni ellene senkinek nem lehet,
Feltette hát a végső kérdést,
A golyónak mondjon egy testrészt.

A fej nyílván nem jöhetett szóba,
Kezek? Lábak? Annak megmarad a nyoma!
A gyomorlövés is biztos halálos,
De választani kell, az idő pedig fogy.

Szerencsére hirtelen eszébe jutott,
A füle lenne erre ideális célpont,
Felkerült végül az i-re a pont,
Fülbelövéssel zárult az akció.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.