Hová lettetek orsósmagnók,
Kihalt egyedei egy elmúlt világnak?
Elmerült fajotok az evolúció vizében.

Nem bírtátok a versenyt
Az új betolakodók ellen, lemaradtatok
A csúcstermékek versenyében!

Pedig egyszer a toppon voltatok,
Mindenki rátok vágyakozott,
Legtöbbször hiába.

Ott voltál a karácsonyi listákon,
Érettségi vágyajándékok közt.
Hány álom volt, mi hozzád kötődött?

Ma a padlásokon, pincékben,
Eldugott sarkokban a helyed,
Útban vagy, nem kellesz senkinek.

Lassan elmállnak vezetékeid,
Porrá omlanak potmétereid,
És eltűnsz örökre.

Néhány kitömött példányt
Még a múzeumokban kiállítanak,
Emlékül a jövőnek.

Pár év, és senki nem ért majd hozzád,
Nem tudják a sok gomb és kapcsoló
Eltorzult testeden mire való.

Eldugott papírdobozok titkos kincsei,
Régi emlékek hordozói, magnószalagok orsói,
Nem lesz, ki titkaikat feltárná!

Gyermekkezek fogják széttépi,
Cuki kis masnikká hajtogatni,
Nem ismerik fel belső értékeit.

Nyugodjatok békében orsósmagnók hada,
Talán majd egyszer újra rátok találnak,
Elmúlt korok kövületei képében.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.