Egyszer volt egy nagy pillanat,
A kürt Konrád fejét szétcsapta,
Azóta ebből a tettből meríti erejét
Bezárva egy üvegvitrin mélyén.
Nem fújják, nem használják már
Csak őrzik őt évszázadokon át,
Az évek telnek így eltemetve,
Rég megbánta már az a híres percet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.