A tábortűz szélénél ülve,
A lángok táncában elmerülve
Elmélkedik törzse jövője felett
Ülőnejlon, a modern kor főnöke.
Az ősök vigvamjai összedőltek,
A modern indiánok felnőttek,
Senki sem foglalja helyét immár
Ülőnejlon magányos jobbján.
A tűz fénye vöröslik a táncoló fákon,
Mondákat vetít azokról, kik távol
Eltűntek térben és időben,
Valamikor a ködös messzeségben.
Már csak a zsarátnok vöröslik a sötétben,
Kigyúlnak a csillagok a kormozott égen,
Az ősök tekintetét magán érzi,
Ülőnejlon sír, a szíve vérzik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ynakras 2011.09.12. 21:40:33
Kigyúlnak a csillagok a kormozott égen," egy szép ok-okozati metonímia, azaz az éjszaka sötétségének jellemzésére a kihunyó tűz kormozását használtad. Reménytelenség gyönyörű megjelenítése számomra e szürreális kép, egyetlen szépséghibája, a vöröslik szó simétlése.
A kigyúlnak helyett kihunynak jobban illene e képbe az én értelmezésem szerint.
Nagyon jó az ötlet, a megoldás is jó, néhány sort jobban átgondoltam volna, pl "mondákat vetít"