Emlékszel kedves arra a napra?
Ott álltál a hajnali pirkadatban
A kőoroszlán lábánál, nevetve,
Hosszú szőke hajad hátra vetetted.
Emlékszel kedves arra a múzeumra
Hová eső elöl bújtunk be szaladva?
Hol vitrinben ereklyék, felcímkézve,
Szobáról szobára mentünk kéz a kézben.
Emlékszel kedves, ott hátul a sötétben
Csókoltuk egymást, egymásnak feszülve?
Megállítottuk az időt és a liftet,
Nem törődtünk a világ dörömbölésével.
Emlékszel kedves az építkezésre?
Látogatni jöttél szépen kiöltözve.
Lépcső nem lévén az emeletre ölben
Az elevátoron ülve vittelek fel.
És emlékszel kedves arra a napra
Mikor elhagytál és nem jöttél soha.
Ez az elvetemült emlék égett belém
Mind közül legjobban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.