Gyermek talpakon tipegve
Vázát ha vétlen verted le
Azt mondtad: Nem én voltam!
Hiába látták mögötted állva,
Nem törődtél bizonyítékkal,
Nem én voltam! - ordítottad.
S mikor a Donald rágót
Összerágtad jó puhára,
Majd beledobtad Rita hajába
És ő sírva rohant a tanáriba
Otthon két füles után is
Csak azt modtad: Nem én voltam!
S mikor a laborszekrényeket
Szünetben ripityára törted,
És egy tanár rajtakapott
Épp egy ugrás közben
A földről is azt ismételted:
Higgye el, nem én voltam!
És egyszer csak eljött az a nap,
Amikor magad bűnösnek vallottad,
Kihúztad magad, szinte büszkén,
Odavetetted dacosan: Én voltam!
Rájöttél végre, a vallomással
A vétked egy részét leráztad,
Ezzel mások és magad szemében
Nem csökkentél, sőt megnőttél.
Felnőtté váltál, büszke tartással,
Bűneid, tetteid magadra vállalva,
Lehet, hogy hibázol, de tanulsz belőle,
Következményeit válladon cipelve.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.