306 - Egyedül

2012.02.12. 16:17

Nem tudom hol vagy,
Merre jársz most,
Pár hajszál maradt
A kispárnádon,
Megszáradt kávé
A csészéd alján,
Kiszürkült sárfolt
A cipőd orrán.

Nem tudom, mi történt
Miért mentél el,
Veszekedésünk lehetett
Az utolsó csepp,
Elég volt belőlem
Ennyi, megértem,
Elmenni könnyű, ha
Maradni nem lehet.

Nem tudom merre jársz
És nem tudom kivel,
Csak néha veszem elő
A fényképeinket,
Csak néha álmodom
Közös álmainkat,
Sötétben fekszem, a
Csendet bámulva.

A bejegyzés trackback címe:

https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr914097089

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csigakoma 2012.02.12. 21:50:02

Ütemtelen, ritmus nélküli, de ez csak erősíti a hatást. Ha tudatosan csináltad akkor jó, ha ösztönösen - akkor is.
A végeredmény a lényeg.
Szép volt.

ynakras 2012.02.15. 22:21:39

@csigakoma: mindenféle ragozás nélkül, egyszerüen, tetszik. Ennél nagyobb dícséret nem érhet egy verset. Gratulálok!
süti beállítások módosítása