Egy állat él bennem
Nem is oly mélyen,
Meleg vérre szomjaz
Izzó tekintettel,
Akaratom rácsa
Még visszatartja,
Ám az idő rozsdája
Egyszer átmarja.

Ha kitör vér folyik,
Tépett húscafatok,
Karom hasít és
A csont ropog,
Vasszag terjeng
A néma térben,
Üvöltés veszik
A végtelenségbe.

Egy állat van bennem
És szabadulni akar,
Parázslik szeme,
A sötét takarja,
Izmai remegnek
Ugrani készül
Rohanj előlem,
Amíg nem késő!

Pokoli erő
Gyűlik fel bennem,
Tudatom elveszik
Ha bennem ő ébred fel,
Félek az álmoktól
Egyszer elveszek bennük
Egyszer elszabadul bennem
És a sötétség eljön.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.