Jó a vers, de kár, hogy a végén véleményt mondtál. Jobb lett volna ha utalsz csak rá, hogy az elítélt hogyan éli meg rabságát. Igazad is lehet, meg nem is, ezért jobb nyitva hagyni a kérdést. Nekem volt egy megrázó élményem Vácon a fegyházban. Október 23-án a városi ünnepség után bemehettünk a politikai elítéltekkel, akik megmutatták régi cellájukat és meséltek. Amikor a folyosón mentünk szembe jöttek velünk rabok. Ahogy a közelükbe értünk, megállították őket és arccal a fal felé fordulva, lefelé nézve csöndeben maradva meg kellett várniuk amíg elmegyünk mellettük. Bár érthető volt, de azért megalázó is egyben. Ezután alig vártam, hogy kimenjünk onnan. Nem tudom ők hogyan élik meg ezeket a dolgokat, és azt is tudom, hogy nem véletlenül vannak ott, de akkor sem jó bezárva lenni. Biztos van aki úgy éli meg ahogy te leírtad, de van aki nem.