Eljött az este, nagyokat pislogok,
Zsibongó fejemet párnámba fúrom,
Elég volt ebből, elég a fényből,
Ki akarok lépni megfáradt testemből.

Itt hát az idő, már várnak rám,
Hold ezüstjében fürdő palotám,
Hegyeim, erdeim figyelmem remélik,
Lovaim, nyájaim pillantásom kérik.

Körbejárom szép lassan birodalmam,
Simogatásokat, szép szavakat osztva,
Letelepszem végül egy óriás fa tövében,
Hátamat neki vetve az országomat nézem.

A hold fényébe csillanó leveleket,
Ködköntösbe burkolózó hegységeket,
Patak csobogását ott nyugaton,
A hullámok lüktetését a parton,

Holdfény királyságom csak éjjel létezik,
Bűvölő csodája eltűnik reggelig,
Elolvad minden a nap fényében,
Visszahúzódik az álmaim mélyére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.