Elolvastam persze, tényleg elolvastam!
A befejezést pont a mai napra hagytam,
Ez lett volna az üres estém fénye,
Kérdezzen bármit, csak a végét ne!

Puff neki, mégis a vége kell neki,
Amikor minden szereplő elesik,
Rómeó, Júlia, mindketten meghalnak
Ennyi a biztos, de nem tudom ki hogyan.

Volt ott tőr, kard meg párviadal,
Méreg, altató és persze sok harc,
De hogy ki mibe halt éppen bele
Bevallom őszintén, erre nem emlékszem.

Tanárom nem hatotta meg a beszédem,
Zavaros mondataim a szemétbe gyűrte,
Egyest kaptam érte, jó nagyot,
Biflázhattam miatta egész nyáron.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.