Soha nem feledem helyedet, nevedet,
Veled éledezett élet és szerelem:
Lunca de Jos.
Kettecskén sétáltunk egész éjjel,
Kezedet fogtam, szemedbe néztem:
Lunca de Jos.
Körbe kóstoltuk mind az ételeket,
Jókorát hánytam, s te fogtad a fejemet:
Lunca de Jos.
Véget is ért ez a kis liezon,
Arcodon nem volt más, csak iszony:
Lunca de Jos, feledhetetlen volt.
Soha nem feledem, többé nem eszem
Össze annyit és annyifélét ,
Lunca de Jos, ezt neked köszönhetem,
Espumisant kérek az ebéd végén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.