Fénytelen, tompa, üres tekintet,
Előtte felborult borospohár
Térképet festett az abroszra.
Záróra.
Még nem szólnak neki,
Még hagyják pihenni.
Asztalra kerülnek a székek,
Éjfélre jár.
Nehéz napja volt, tudják,
Láttak már ilyet eleget,
Némán szedik fel a földről
Az üveget.
Kész vannak, de még várnak,
Belefér egy utolsó cigi,
Régen vége már a mának,
A csend belep.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr746762591
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.