Estére jár, buszcsengő berreg,
Zötykölődve könyvet olvasok,
Enyém a műszak, hajnalig leszek,
Már megszoktam, egész jól bírom.
Végállomás, itt én is leszállok,
Három sarkot innen gyalog megyek,
Összehúzom magamon a kabátom,
A szélnek feszülök, elég heves.
Átöltöztem, az első sört töltöm,
Kevés habbal úgy, ahogy azt kell,
A vendégek zöme ismerős, megszokott,
A háttérben szóljon egy kis jazz.
Kávét főzök, frisset, feketét,
Reggelig erőt merítek belőle,
Illata, gőze finoman beterít,
Újjammal dobolok a zene ütemére.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.