Volt idő, mikor mást sem hallottam
Állandóan, mint tanácsokat,
Csináld így, ezért meg ezért,
Fel sem ötlött bennem a kétkedés.

Később rám jött a csakazértis,
Fejjel mentem a falnak én is,
Ellenkeztem, ahogy csak bírtam,
Végül ezen is túljutottam.

Lehiggadtam és megtanultam
Értékelni a jó tanácsokat,
Felhasználni mások tudását,
Megvizsgálni mások szempontját.

Végül mára eljutottam oda:
Tőlem várják már a tanácsokat,
Elmondom hát nekik sorra
Azokat a régi mondatokat.

Miket én is kaptam és megőriztem,
Eldugtam majd újra elővettem,
Kiveséztem és felhasználtam,
Odaadom, hátha erre várnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.