Egyre inkább érzem, milyen béna vagyok,
Átjár és eltapos, bármibe is fogok,
Egyszerűnek tűnik mindig előre, elsőre,
Örülök, ha nem rontom végleg a végére.

Apámat nézem, büszkén és tisztelve,
Tanácsát kérem, mielőtt elkezdem,
Ami nekem egy jó hetes probléma,
Az neki mindössze max egy fél óra.

Sokan visznek neki javítani valót,
Sokasodik a falióra a pince falon,
Szerszámokkal tele a műhely,
Egy szentély, s ő a pap benne.

Esztergál, forraszt, köt és old,
Az eredmény erősebb és jobb,
Mint amilyen az eredeti volt,
Ő az én interaktív súgóm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.