Hóval borított tájakon
Átjár a jeges fájdalom,
Elmúló életem, reményem
Fekszik a buckák tövében.
Standby-ba kapcsolt természet
Erőt gyűjt, hogy majd egészen
Vad tavaszban szülessen újjá,
Legyen majd rajtam is úrrá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr628297870
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2016.01.23. 18:29:11
Tudom, hogy XXI. század, meg minden, de a stanby engem zavar kicsit. Egyébként tetszik, jó lett
ynakras 2016.01.30. 21:06:17
a standby olyan, mint egy gomb ezen a versen, ettől jó és modern.
csigakoma 2016.01.31. 14:08:04
Szerintem nem