- Tényleg 3 GHz?
Nem válaszolt, csak bólintott.
- 4 processzor?
Újab bólintás.
- 32 GB?
Bólintás, unottabb, mint a többi.

Volt valami szemrehányás is benne.
Mintha őt mindenkinek ismernie kellene.
Hisz nemrég még róla szóltak a hírek:
Szenzációs teljesítmény értékek!
És most pedig érzi, hogy nem lesz
Szaporább tőle egy pulzus sem,
Legfeljebb negyedáron kelhet el,
Valami drón vezérlőbe
Vagy egy kioszk terminálba.

Régi szép idők!
Mély sóhaj.

----------

Pár évvel később találkoztunk újra.
Az egyetemi IT múzeumban.
Nem ismert fel, de nem is vártam mást,
Elfelejtette azt a futó találkozást,
Nekem is csak arról jutott eszembe,
Hogy ő is ott volt akkor, akkor este,
Pimaszul, fölényesen nézett rám,
Most üres az a tekintet, lám
Adtad te lentebb is.
Ha!

- Helló!
- Üdv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.