Ég és föld,
Föld és én,
Nap és Hold,
Árnyékfolt.
Tűz és meleg,
Jég és hideg,
Fény és remény,
Széltemetés.
Szavak és mondatok,
Költők és olvasók,
Festők és képek,
Zavartan nézek.
Látvány és valóság,
Téboly és józanság,
Ölés és ölelés,
Néma szenvedés.
Nap süt az ég kékjében
Szél fúj a munka hevében,
Összeköt mindent valami
Belső, szoros, lényegi.
Kimondott szavak hullanak a porba,
Néma sikolyok a semmibe kopnak,
Tegnapot feledem borral kezemben,
Holnapot keresem tüzem fényében.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2016.04.10. 18:32:28
Az első két sor viszont kárpótol mindenért. Talán a kezdéstől lett nagy az elvárás.