Megszólalt a telefon,
Az orvos volt a műtőből,
Előttük Panka, a macskám,
Operálják a daganatát.

A daganat a beleken,
Még csak eltávolítható,
De a nyirokmirígyre is
Átterjedt a mohó.

Heteket nyerhetünk vele,
Talán néhány hónapot,
De már tizenhét éves
És megért jópár napot.

Enni talán többet enne,
- A semminél mondjuk nem nehéz -,
De mire felépül a műtétből
Kezdődhet elölről az egész.

Mit mondjak most neki?
És milyen jogon dönthetek?
Istent játszak emberként?
Vetessem el az életét?

Torkomban gombóc és szavak,
Emlékek a fejembe tódulnak,
Az életét töltötte el velem,
S most a halálba átküldhetem.

Kimondtam, megtették, ez a dolguk.
A felelőség, mi enyém maradt.
A kétség, hogy jól döntöttem-e,
És a ki nem mondható szavak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.