Rég jártam már a gépek közt,
Fürödtem tompa morajukban,
Hiányolom érzelemmentes
Ütemes zakatolásukat.

Kordában tartott teremtő erő,
Eltipor könnyen, kímélet nélkül,
Végig simítok a saválló acélon,
Érzem, hogy járnak belül a motorok.

Precizen forgó, surranó elemek,
Siklanak egymáson csendesen, fémesen,
Mérnöki minőség, ipari darab,
Nem valami háztáji tákolat.

És itt vannak ők, a vezérlők,
Az anyagot mozgatók, cserélők,
Akik kiszolgálját a gépek éhét,
S eltakarítják a végtermékét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.