Nyughatatlan az emberiség!
Valami mindig hajtja előre.
Düh, hit, bosszú, egyre megy,
Vérre szomjazik bennünk az ősember.

Nem tudunk békén, nyugodtan ülni,
Máshol, másként élőket békén hagyni,
Magunk igazát fegyverrel terjesztjük,
Aki nem hódol, azt vérbe temetjük.

Bombát rejtő gép hasít az égen,
Csónakokban menekülők írígyen néznek
Felfelé, követvén a fehér vonalat,
Más az eszköz, de a vég ugyanaz.

Ezrekkel tápláljuk végtelen vérszomjunk,
Képzelt igazsággal győzelemre hajtunk,
Halottak az égen, halottak a vízben,
Halottak mindenütt, ahová csak nézek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.