Félúton, vagy tán az út végén?
Nem tudom, merre tarthatok.
Minden nap egy újabb lépés
Hosszú és kanyargós utamon.
Visszanézve látom nyomom
Emlékeim laza homokján,
Előre nézve eltakar mindent
A jövőmet borító homály.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
csigakoma 2016.06.26. 16:24:27
Az viszont biztos, hogy ez a sor pazar:
Emlékeim laza homokján