Kérek egy hordót, egy jó nagyot,
Jöhet még hozzá egy megafon,
Szét akarom ordítani a világot,
Nem érdekel, ha holnap megbánom!

Elegem van a sok idiótából,
A bégetve bólogató nyájból,
A gondolat nélküli igenlésből,
A vég nélküli ismételgetésből.

Gondolkozz ember, hisz azért vagy az!
Ha a ma minden, holnapra mi marad?
Nagy a mellényünk, de ugyan mire?
Pár év és eltűnünk a semmibe!

Szerénység! - ahogy Bástya elvtárs mondta,
Ne dugd fejed most a homokba!
Játssz el legalább néha a gondolattal,
Hogy az igazság talán mégis odaát van!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.