Ott ül a velem szemben,
Csak bámul rám meredten,
A megállók mennek sorba
De a szemek nem mozdulnak.
Most mi van? Provokáció?
Vegyem fel a kesztyűt?
Engedjem el az állatot
Magamban és támadjak?
Mi van, ha csak elbambult
Én meg játszom a parasztot?
Mi van, ha ő egy szobrász
Ki tanulmányozza az orcám?
Mit csináljak! Leszálljak?
Meneküljek a szemek elől?
Merüljek el én is bennük
Így vegyem fel a kesztyűt?
Tettek és lehetőségeik
Pörögtek, forogtak előttem,
Míg végül jött a végállomás
S ki-ki elindult az útján.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.