Hát persze, miért is vártam mást!
Hisz megkértelek, ne add fel címnek,
De te fütyültél rá: Csoblánc,
Újabb pofon a józan észnek.

Persze, persze, meg lehet magyarázni,
Lánc, mivel Csobáncra lehet mászni,
De verscímnek inkább borzasztó,
Eröltetett, ihletet szaggató.

Köszi ismét, de nem fogsz ki rajtam,
Három versszakot így is összehoztam,
Légverset építek hosszú sóhajokból,
Jobb címeket kérek tőled és a sorstól.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.