Meddig jó a láb az asztalon,
Az ernyővel eltakart napszakadás,
Vízcseppek a hideg pohár oldalán?

Egy darabig biztos.

Órákat, napokat még eltöltenék vele,
Merengő, félig kihunyt tekintettel,
Napelemes töltő üzemmódra kapcsolva.

De aztán ennyi. Muszáj valamit tenni,
Valamit csinálni, különben állandósul
Az agyhalott állapot, már kárt okoz.

Elpusztul az agyam, ha hagyom magam
A semmiben tengeni-lengeni,
Egy boot és lehet mindent újra kezdeni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.