Dolgozom, morgok,
Hangom hallatom,
Örülök, hogy élek,
Igen, ez én vagyok.

Maident hallgatok
Fárasztó napokon,
Üvölt a hangszóró,
Ez is én vagyok.

Mezítláb a réten,
Állomáson éjjel,
Sátor és hálózsák,
Ebben is éltem már.

Voltam kollégista,
Voltam már katona,
Voltam én férj is,
Itt vagyok mégis.

Kerékpáron télen,
Kompon délidőben,
Repülőn suhantam,
Az is én voltam.

Készültem halálra,
És kimondtam másra,
Mentettem életet,
Ez is az életem.

S ha verset írok
És rímeket vadászok,
Az is én vagyok,
Ez is a világom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.