Fúj a szél erősen,
Forrón, monoton,
Próbálja csitítani
Ott fenn a napot.

Homokot visz magával
Maroknyit vagy többet,
Vándorolni kezdenek
A dűnék is, idővel.

Hetekig is eltart
Míg megtörténik,
Mivel minden mozog
Nehéz észrevenni.

Lábnyomukban feltűnik
Néhány furcsa dolog,
Néha egy régi holttest,
Mi már múmiává aszott.

Pár elveszett holmi,
Régi csaták nyoma,
Vagy csak néhány kő,
Mi homokká nem porladt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.