Hosszú haja fehérré fakult,
Reggel forró kávéjába hull,
Hétközben max egy sört iszik,
Cigiből extra lájtost szív,
Megnézi este a híradót,
Zsebében bérlet lapul.

Blues zenét már ritkán hallgat,
Régen járt már a pokolban,
Felesége rég elhagyta,
Unokáit várja haza.

Csendesen él napról napra,
Évszakok közt hánykolódva,
Várja már a végállomást,
Csak lefekszik - és nem megy tovább.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.