Szürke égbolt, hideg eső,
Bús-borongós magányos ősz,
Nedves kabát, vizes cipő,
Csak ő lebeg szemem előtt.

Kocsik jönnek, vizet hánynak,
Megállnak, a zöldre várnak,
Leszegett fej, cuppogó sár.
Hol vagy kedves, mikor jössz már?

Reményem már lassan fogytán,
Percek telnek, a hideg átjár,
Buszok jönnek, buszok mennek,
De te nem jössz egyikkel sem.

Jól emlékszem, vagy én tévedek?
Ez a helyet beszéltük meg?
Ezt az utcát, ezt az időt?
Bár akkor még a nap sütött.

Tíz percet még áldogálok,
Várok itt a buszmegállón,
Kívül-belül kihűltem már,
Hol vagy édes, melegíts át!

A hideg eső csak tovább esik,
Esernyőm alatt a szívem ázik,
Nem értem, hogy miért nem képes
Legalább egy rohadt sms-t
Küldeni, ha már megint késik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.