303 - Jégtánc

2012.02.05. 10:49

Csak siklunk, csak siklunk
A szikrázó porondon,
Csak pörgünk, csak forgunk
A zenébe olvadunk,
Egy sasszé, egy piruett,
A hegedű hangjára,
Egy keringő, egy walzer
Puha csók a nyakába.

Csak siklunk, csak siklunk
Köröttünk gyertyafény,
Bal lábbal, jobb lábbal,
Két kezünk összeér,
A gyertyák már pislognak
Halkul a zenekar,
A fényen túl vaksötét
Idegen világ van.

Csak siklunk, csak siklunk
Többé nincs megállás,
Hozzám nőtt kesztyűje
Fokozza iramát,
Dermesztő lehelet,
Gyilkos szorítás,
S egy őrült kacajjal
Végül a mélybe ránt.

A bejegyzés trackback címe:

https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr784067483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csigakoma 2012.02.06. 19:09:51

Jó ritmusú, jól fölépített vers.
Tudatos az építkezés, vagy csak így sikerült?
Egyébként meg teljesen mindegy, az eredmény számít, ami kifejezetten jó.

neagle 2012.02.06. 20:17:12

@csigakoma: Amikor elkezdtem, még nem tudtam, hogy ez lesz a vége. A korcsolyás lábak ritmikus surrogása dobolt fülembe.

ynakras 2012.02.09. 22:00:30

a hozzám nött kesztyűje, nem értem. Addig jó, ott mintha hibázna Regőczi

neagle 2012.02.09. 23:07:13

@ynakras: A természetfelettit próbáltam meg ábrázolni. Innen már nincs visszaút, a két táncos fizikailag is elválaszthatatlanok lesznek, eggyé olvad kezük.
süti beállítások módosítása