Hiszed, hogy elmúlt a régi varázslat,
Hogy nem fogsz tudni örülni a mának,
Hogy véget ért végre a nagy szerelem,
Hogy nem fog többé könnyezni szemed.

Hiszed, hogy jövőd a saját kezedben,
Hogy nem szólhat bele senki életedbe,
Hogy könnyű a dolgokat félvállról venni,
Hogy nem tudsz többé gyászolni senkit.

Hiszed, hogy minden állandó marad,
Hogy mindig kerül az asztalra falat,
Hogy nem hozhat többé újat a nap,
Hogy a világgal szemben magadban vagy.

Hiszed, hogy egyre csak bölcsebb leszel,
Hogy nem lehet meglepni többé semmivel,
Hogy ködös a holnap és biztos a múlt,
Hogy éjjel az összes csillag kigyúl.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.