427 - Egy jelre várva

2012.11.20. 08:51

Meztelen talpak
Dideregnek némán,
A tornasor kész,
Rendben összeállt,
Egy sípszóra várnak
A fázós lábfejek,
Csak egy hang kell
És máris mehetnek,
De nem jön.

Görcsösen próbálják
Távol tartani magukat
A hideg padlótól.
Különös tánc.
Próbálják csökkenteni
A felületet,
Próbálnak elmenni
De nem lehet.

Ugrálnak, dobognak,
Oldalaznak némán,
Előre meg hátra
Magukat ingatják,
Kékülő talpak
Fura tánca ez,
A hang hatalma
Az ösztönök felett.

A bejegyzés trackback címe:

https://neagle.blog.hu/api/trackback/id/tr664915983

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ynakras 2012.11.22. 22:00:18

Amiróé beszélgettünk... Teljesen fedi a képet és van olyan jó, mint a hivatalos költőjé, söt jobb is. Az utolsó sor meg értelmet is ad neki, ami már túlmutat a képen önmagán. Tetszett.

csigakoma 2012.11.23. 16:25:52

Nekem is tetszett, van benne valami visszafogott kegyetlenség.
Azért az jó lenne ha beavatnátok miről beszélgettetek.

ynakras 2012.11.29. 09:17:15

Utalás egy blogra, ahol "na hirtelen nem jut eszembe" ja Lackfy János ír képekrül verseket (linket elküdtem egyszer). Jeleztem, akkor, hogy olyan mint egy Robinson, azaz teljesen egyedül van. Az ő szubkultúrájában a képek nem ihlet adók, hanem a kép átvitt értelemben vett keretei között maradva, a költészet eszköztárával igyekszik megjeleníteni a képben rejlő gondolatokat, érzelmeket. Szerintem, Neagle (latinul Neaglicius)ezen az ösvényen indult el, szerintem nagyon bravúrosan.
süti beállítások módosítása