Ősz szálakat melíroz hajamba az idő,
Derekam fáj, de már nem feltűnő,
Bácsi vagyok a gyerekeknek régóta,
Rég volt már, mikor én voltam zigóta.
Infantilis vagyok, de nem bánom,
Így szeretem nézni a szűk világot,
Semmi sem komoly, semmi sem végleges,
Játék az egész, te nevess a végére!
Nézem a legyeket hajkurászó macskát,
Hallgatom a levelek halk surrogását,
Kutyaugatást hoz felém a szellő,
Ez a nap múlik, a holnapi eljő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.