Kikötünk végre az út végére érve,
Nem megy tovább velünk a hajónk,
Vitorlát leszedjük, jó lesz terítőnek,
A mentőöv ott lóg a falon.
Furcsa a járás, a billegésnek vége,
Nem löttyen ki a leves a tányérból,
Szokatlan nagyon így, partra vetve,
Hiányzanak a hullámok, a tajtékok.
De nem megyek tovább, elég volt ennyi,
Mától a parton lesz a helyem,
S ha néha mégis imbolygásra vágyom
Hát - a rumoshordóm még félig tele!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.