Egy kicsit késik - már megszoktam,
Előszörre volt csak szokatlan,
Késői hajtások, lassú az ébredés,
Selyemakácom csak magához tér.

Más fák régen zöldbe borultak,
De ő még félálomban szunnyad,
Száraznak látszik, félig halottnak,
Leköröz mindenkit mégis maholnap.

Igazi májusfa, nyári ajándék,
Egyszer teremtés, hálája árnyék,
Kiismertem e néhány év alatt,
Remélem, még sokáig marad!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.