Lefoszlik rólam csendben életem,
Emlékek ökörnyálává alakulok,
És a szélben sodródva lehet, hogy
Valakinél, valamikor fennakadok.

Lehet, hogy nem tépi le hirtelen,
Nem dobja porba azon nyomban,
Lehet, hogy először megnézi:
Vajon ez ki fia-borja?

Lehet, hogy elég érdekes leszek,
Hogy emlékké alakuljak benne,
Ami majd később róla lefoszolva
Továbbvisz egy kicsit engem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.