Először bohókás az a sok lila,
Ahogy rámköszön mindenhonnan,
Edényről, festményről, ruháról,
Csokrokba kötve házak faláról.

Sétálgató, beszélgető emberek,
Portékájuk áruló kézművesek,
Szappan illata tölti be a teret,
Amit csak a sültek illata überel.

Fesztivált rendeznek a növény
Jellemző színe és illata köré,
Miért pont ez ne lenne ünnep,
Ez kell a jelenkor emberének.

Legyünk együtt, mert az olyan jó,
Előkerülhet végre a selfi bot,
Posztoljuk, ahogy élvezzük egymást,
Milyen fantasztikus ez a társaság.

Nap végére beáll a teljes csömör,
A sok lilától már kiüt az övsömör,
Mutassatok végre valami sárgát,
Ide a vöröset, a kutyafáját!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.