Napjaink végtelen hosszú sorban állnak,
Egyet-egyet néha megossztuk egymással.
Átadjuk a többieknek érzéseink, álmunk,
Néha csak ennyi kell, hogy magunkra találjunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.