Vizen járok az ég mocsarában,
Árnyékot gyújtok sötétlő fényárban,
Megnyugszom  hús rángását bámulva,
Elfelejtem, miről szólt a holnap.

Iszom, hogy szomjas lehessek,
Ölök, hogy békét szerezzek,
Élek, hogy végre meghaljak,
Üvöltök a zöldellő napba.

Családom van, hogy egyedül lehessek,
A gyermeki szeretet a pokolba kerget,
Vezetek, hogy mások vezessenek,
Meghalok, hogy szabadon élhessek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.