Poroszkálva, meg-megállva,
Járjuk az utat,
Táblák tanácsát követjük
Bármerre mutat,
Zavart, tétova pillantásunk
Emléket kutat,
Napról-napra keressük
Innen a kiutat.
Te arra jársz, hol kel a nap,
Az élet kezdődik,
Csodás ajándék a reggel,
Homlok nem redőzik,
Mosoly országát csodálod,
Gondjaid felőrli.
A mindennapok öröme,
Lelkedet megőrzi.
Én a sötétség felé megyek,
Égő mezők mellett,
Bánat húzza le a vállam,
Alatta görnyedek,
Csak a pusztulást látja
Bús, merengő szemem,
Lelkem is kiégett már,
Előttem ő lebeg.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.