Csak öt percet kérek, pár pillanatot,
Kizárok magamból minden gondolatot,
Merengve nézem a felhők játékát,
Magamba szívom néma fák sóhaját.
Csak öt perc kell, utána rendben leszek,
Muszáj megállítani száguldó életem,
Leülni egy padra, lefeküdni a fűbe,
Belecsobbanni a nyugodt természetbe.
Elképzelni, hogy csak egyedül vagyok,
Suttogások vesznek körül és nem zajok,
Kiszakadni kicsit onnan, ahol vagyok,
Csendet keresek itt, a nagy színpadon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.