Egyenes derékkal, dacosan nézve
Szálljunk szembe pusztító erőkkel,
Vállalva sérülést, pusztulást, halált,
Mert egy igazi férfi meg nem hátrál?

Térdeljünk le, hajtsunk fejet földig,
Hagyjuk magunkat mindenről meggyőzni,
Engedjünk az erőnek, mert nagyobb nálunk,
Forduljunk vissza és másképp csináljuk?

A határt térdelés és dac közt
Mindenki magában állítja be,
Hazafi leszel vagy hazaáruló
Csak attól függ, honnan nézed.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.