Fényképeket nézek, nemrég készültek,
Rajtuk lepusztult tanyák, romok,
Hihetetlen, régen ott éltek
Nagyszüleim, oda tartozom.

Hol az az előkert az almafával?
Hol a veranda a nagy fehér lócával?
Hol a diófák gondos árnyékukkal?
Hol az istálló, tehenek szagával?

Elmúltak ezek is, elmúlik minden,
Egy ideig még maradnak emléknek,
Majd lassan kikopnak belőlünk,
Végül csak egy fényképpel idézzük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.