Kiabálás hallik minden szinten,
Ordítozó, rikoltozó hangzavar,
Mindenki kérdez és nem hallja
A többi tőle mit is akar!
Mi?! - röpköd és pattog
Az Otthon falai közt körbe,
Süketen ténfergő válaszok
Keresik kóbor kérdéseiket.
Soha senki nem ért semmit,
Mégis mindenki mindent tud,
Itt egyetlen friss élményre
Ezernyi régelmúlt emlék jut.
Nagy a szám, de egyszer én is
Beköltözöm egy üres ágyra,
Kiáltom majd a magam kérdéseit
A többiek válaszára várva.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.