Van ahol sok, van, ahol kevés
Az égből szálló hideg fehér
Halmazállapotú csapadék.
Igen, az hó, tudom én jól,
De csapadékot kellett írnom
A rím miatt, kicsit kínos.
Próbálok fogást találni a címen,
Valahogy valami párhuzam kéne
A sószóró és hószóró között.
Az egyik termeli, a másik megöli
A tél hangulatát, igen, erről is
Kell szóljon a vers, ez jó lesz.
Mindkettő fehér, ennyi csak közös
A két anyag közt, kölcsönös
Az összeférhetetlenségük.
Az egyik az ösztön, az érzelem,
A másikban nincs semmi képzelet
Csak hideg céltudatosság.
Ennyi tellett tőlem mára,
Csók a költészet homlokára:
Jó éjszakát, poétatársak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.